'))+ ''+ (document.layers?'':'

Hogy lett volna,

ha pápává választják Bakócz Tamást?

De hát II. Gyula utolsó kívánsága az volt:

Csak ne magyart!

Hát választottak maguk közöl

a bíborosok fiatalt – Medicit –

akiről tudták:

beteg, nem sokáig él.

És élt bennük reményként

a közeli esély.

Bakócz pedig elfogadta a megbizatást,

az új pápa apostoli követe lett,

és hozzáfogott megszervezni

 a keresztes hadjáratot.

Titokban arra gondolt:

a győzelem biztos esélyt ad neki

a következő pápaválasztáson…

Mi lett volna

ha Bakócz nem vállalja a megbízatást;

ha nem hajtja sem a külső,

sem a belső indíték?

Hisz Telegdi jelezte a veszélyt:

Nem kell tüzet rakni

a puskaporos hordóra!

Milyen volna most a jelen,

ha akkor nem úgy történt volna?

Vajon magától a sok paraszt összegyűl?

Vajon önként Dózsa az élükre áll?

Sem hadjárat, sem lázadás?

És elmarad a vérengzés, a pusztítás,

és nem ültetik tüzes trónra Dózsát,

és nem osztják szét a húsát,

mint toros kalácsot…

Mi lett volna, ha Dózsa megéri Mohácsot?

Mi lett volna, ha akkor a teste nem töretik meg?

Talán töretlenebb lett volna

a történelem?

Kérdések füstje szállta az égre,

amikor pápát választottak?

Kérdések füstje szállta az égre,

amikor Dózsát a tüzes trónon

megkoronázták?

Mindig kérdések füstje száll az égre,

és mindig válaszok parazsa izzik

a földön?

Nem hallottátok Dózsa György hírét? –

vajon a verset Petőfi ugyanúgy

megírta volna?

Dózsa György unokája vagyok én –

vajon Ady Endre ezt vallotta volna?

Mi lett volna belőle, ha Mohácsnál harcolt volna Dózsa?

És egyáltalán az irodalomban

ma ő ki volna?

Rossz történések eredménye a történelem?

Rossz döntést hozhat, aki rosszat nem akar?

Ha másként dönt Bakócz,

elmarad a parasztháború?

És billogként nem volna

az emlékezetünkbe sütve Dózsa,

immár ötszáz éve?

Ki fogott akkor törököt?

Miért, hogy ötszáz esztendeje

esszük a svédasztalról

Székely Dózsa Györgyöt?

2014-03-04.