'))+ ''+ (document.layers?'':'

BIZALOM

Megnyugtató, hogy ismét van veréb,

s míg lángról lángra ugrál felhevülten

a bokrokat emésztő sárga tűzben,

kitartóan világít, mégsem ég,

pedig a hamuszürke toll között

forró parazsa egyfolytában lüktet,

és észrevétlen gyorsítja szívünket,

mint egy apró pacemaker, felpörög,

aztán lelassul, hiszen ugyanaz

minden, akár tavaly, mert új tavasz

meg új veréb, de úgyis változatlan,

s ez kell nekem most épp: a bizalom,

hogy nem pazarlás végig izzanom,

ha újratermelődöm számolatlan.

SEMMI MÁS

Ha lesz egy nap, amikor semmi új

nem jön már, s percig sem lesz semmi titkod,

egy esőcsepp sem, mely másképpen csillog,

s egy szőlőszem, mely másképpen pirul,

vagy egy tücsök tán, ki félhanggal fennebb

kezdi nekünk a jól ismert zenét,

s hogy később száll fel reggel a veréb

ugyanarról az ágról, és hogy teltebb

a délutáni kertben most a fény

akár egy árnyalattal, mint a tegnap,

s hogy lassabban olvad a dér, mit meghagy

az égből hulló tűz a fák tövén,

csak ennyi történik majd, semmi más:

nem fér a vásznon több ecsetvonás.

 FELSZÍN

Annyit látok, hogy mi van idekint,

míg tenyerem a bőrön végigsiklik,

s alámerülne, de meghőköl mindig,

majd ott úszkál a felszínen megint,

s tulajdonképpen mindegy, hogy a tenger

hatalmas, öntudatlan izmai

vagy élő test, mit szétszakítani

két ide-oda csapkodó kezemmel

nem volnék képes, vagyis pontosabban:

megpróbálnám, legalább gondolatban,

s hiába tenném, úgyis kint leszek

továbbra is, dagály után kivetve,

döglött polipra tűz a nap, szívemre,

és bent csak sziklák s korallszigetek.

FÖLÖSLEG

A kiürített lakás tágasabb,

mert több helye van így a képzeletnek,

akár egy kép nélküli képkeretnek,

vagy inkább foltnak, átszalad

egy pormacska a huzatos szobán,

s egy ördögszekér átgurul a réten,

ha megpróbál feltámadni a szélben

a végképp elhagyott test, ostobán

és értelmetlenül, hiszen a lélek

magával vitt talán tucatnyi képet

meg egy-két bútort, hogy elköltözött,

de annyi ez csak, mintha partra dobna

néhány szörnyet a tenger, s csikorogna

még a homok a fogai között.