'))+ ''+ (document.layers?'':'

MIT KEZDENÉK?

nem moralizálok ez a biztos jele

a felnövésnek nem nem az hogy

negyvenes vagyok az csak több

házassági gondolat megjelenését

jelenti s kevesebb idegennő-kívánatot...

nem moralizálok mert nem tehetem

undorító lenne önmagammal szemben

miközben megyek a kasza után a

kasza helyett is szinte tépkedve a

gazt s vele együtt tépve az életemnek

színt adó virágot az ápoltat a lehasalva

imádottat

azt

KŐBE KÖRBE

azon kaptam magam hogy

vidám vagyok értik? nem

csak a friss feleségre nevettem

rá megállás nélkül naponta

napszakonként naszóval hanem

a há kettőre is az óból vagy

a kettőre az óból mikor melyikre...

azon kaptam rajta magam hogy

boldog vagyok de mert addig vizsgáltam

míg attól kissé boldogtalan lettem

kérdem én mi a jófrancnak tettem?

s jött valahonnan oroszos génkódok

mélyéről a százados válasz a gogoli

gondolkodás: magyarázatként érkezem!

VAN MÁS

eddig és ne tovább

nem lehet számomra szem

az amely feketét és fehéret

lát csak fül amely jó vagy

rosszat hall mást nem ezek

nem érzékszervek ezek bírák...

s mégis oly sokat segítenek

azzal hogy csakis fentet vagy

lentet érzékelek: legalább sejtem

hogy van mindenben egy nyüzsgő

köztes világ egy globálnagy

rotyogó fazék melyhez még nem

dugtam közel az orromat

GÉERR

jön ez jönnek ezrek és olyan

pénteki rövidnapos lazuló

bedobóskávés folyosófalnak

dőlős perpillanat-filozofterséggel

mondják az ég kerek világon az

ég alatt vagy a nap alatt vagy

miafene semmi sem új semmi

nem változik csak átalakulást

mímel s ez így elég az értelemnek...

s jövök én is kellő pénteki

kurváraunom ha egy már régi

kint lévő vesét kiveséznek hangulattal

s diszkréten folyosófalnak döntöm

én is a vallomásom: én éjszaka

alatt változom az éjjeli ég alatt

igen olyan hosszúfogú unott és

leuntatott közalkalmazott-

szagú ordassá... s farkasragállyal

bokán harapom a te véleményed