'))+ ''+ (document.layers?'':'

VIRÁGVASÁRNAP

kék hasal a kolozsvári dombokra,

virágok tintáját az Isten oldja fel így,

ebből lett az ég, a felhő, a harmat,

arcot csiklandozó szél.

hűvös, zárkózott az év legrövidebb napja,

akár a sebzett lelkűek, arra vár, valaki közelébe

férkőzzön, kenje be a nehezen gyógyuló varratokat

drága olajjal, akár a szenvedő Jézus lábát Mária.

az Emberfia nem forralt bosszút gyilkosai ellen,

nem csüggedt el, pedig elárulták harminc ezüstpénzért,

sem amikor megtagadták háromszor egy éjszaka alatt,

a jóság ellensége a szürke félelem,

éjszakák cirádája alatt hányszor hasonulunk meg,

esendő a hús, az alázat nyelve tanulható.

MADÁRNYELV

ölelésed fészket rakott ma,

figyelem a két apró madár

szorgos igyekezetét, ahogy építik,

csinosítják az eresz alatt,

a derű madárfiókáit etetik benne,

ha nagyra nőnek,

elrepülnek reggelente hozzád,

csőrükbe kapják,

párnád mellé fektetik testem,

(amit elképzelünk, úgy tűnik, valóság)

rázzon fel a magányból,

űzze messzire a kételyt és letargiát,

a pillanateső, ahogy rácsepeg a bőrre,

borzongj bele, legyen libabőrös a hátad,

képzeld azt, az én ujjaim zongoráznak gerinceden.

hallod, a vadpacsirtákat

a völgy felől?

madárnyelven verselnek

a szerelemről.